Léleklátó

Látom szemeid tüzét,
Érzem lelked néma dühét,
Vértelen küzdelmek részese voltál,
Mégis, a vétkesnek új esélyt adtál.

Nemes lélekre vall,
Ki a léleknek ködösen pislákoló Fényét,
Még a legsötétebb órán
Sem téveszti szem elől az embernek mélyén.

Arra gondolok,
Midőn szívem ettől csak még hevesebben verdes,
Hogy hol terem ilyen ember,
S eddigi életem, miért épp ennek ellentététől terhes?

Éretlen voltam tán
S e fanyar gyümölcs csikarta életem?
Vagy túl önző,
Ki oktalanul áhítottam, hogy valaki önzetlen szeressen?

Nem tudom!
Tényleg nem tudom!
De mégis … egy gondolat feszíti keblemet,
Hogy ily mélységben találjak valakinél szerelmet …


Bp, 2017.06.20


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Átokfalva

Kép
Van úgy, hogy az embert valami érthetetlen és rémisztő szorongás keríti hatalmába látszólag indokolatlanul és érthetetlen módon. Ez az érzés már emberöltők óta hozzátartozik az emberek mindennapjaihoz. Az a szóbeszéd járta, átok ül a falun, innen is eredt a rosszat sejtető ragadványnév, mely távol tartott idegent és fogva tartott minden ott-lakót. Volt, ki megpróbált máshol boldogulni, de balszerencsék, balesetek sora érte, így nem lett maradása másutt. Volt, ki nem bírta a lelki terhet és az öngyilkosságba menekült. És voltak az élők, akik se menni, se maradni nem bírtak már. Gyakoriak voltak az elmebetegségek csaknem minden formái, alkoholisták voltak az idősek, drogos volt szinte minden fiatal, már aki egészségesen született és minden férfit, kimondva-kimondatlanul, rémálmok gyötörtek éjjelente. „Életre vetéltek” - mondta róluk egy híres ördögűző, miután letette a telefont és visszautasította a felkérést azzal, hogy „Én ehhez kevés vagyok!”. Elkeseredésükben, büszkeségüket, konok be
További információk

Csípj meg, Angyalom!

Kép
Eddig csak szomorúság ihlette tollamat, Számtalan kudarc s hosszan elnyúló fájdalmas mozzanat, De nemrég óta valami forrón hevíti megfáradt lelkemet, Egy reménybeli szerelem lüktetve feszíti keblemet. Egy lány, kivel elménk egy húron pendül, Egy lány, kinek lelke az enyémmel egy szólamban zeng, Egy lány, ki ifjúkorom ideálja, s hangja mennyei dalt csendül, Igen, egy lány, de inkább NŐ, kin az eszem naphosszat elmereng. Álmodom ezt vagy Valóság? Csípj meg kissé, Angyalom, S mondd meg hát, illúziót építek megint, Vagy tényleg a legfinomabb étek van terítve az asztalon, S kupa bor, melyből ajkad s ajkam egy pohárból hörpint? Bp, 2017.09.03. 23:57
További információk

Játszótér

Kép
Gyermeki csínyek hajítóbotján repül szellemem a játszótér felett. Kívülről figyelem, mire felnőttként már képtelen vagyok, Örülni önfeledten a pillanatnak s feledni nyűgöt, bénító köteléket, Szabadnak lenni s élni, megélni minden pillanat-töredéket … Bp, 2017.04.02. 15:20 (játszótér mellett)
További információk