Csípj meg, Angyalom!

Eddig csak szomorúság ihlette tollamat,
Számtalan kudarc s hosszan elnyúló fájdalmas mozzanat,
De nemrég óta valami forrón hevíti megfáradt lelkemet,
Egy reménybeli szerelem lüktetve feszíti keblemet.

Egy lány, kivel elménk egy húron pendül,
Egy lány, kinek lelke az enyémmel egy szólamban zeng,
Egy lány, ki ifjúkorom ideálja, s hangja mennyei dalt csendül,
Igen, egy lány, de inkább NŐ, kin az eszem naphosszat elmereng.

Álmodom ezt vagy Valóság? Csípj meg kissé, Angyalom,
S mondd meg hát, illúziót építek megint,
Vagy tényleg a legfinomabb étek van terítve az asztalon,
S kupa bor, melyből ajkad s ajkam egy pohárból hörpint?


Bp, 2017.09.03. 23:57


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Átokfalva

Játszótér