Csípj meg, Angyalom!
Eddig csak
szomorúság ihlette tollamat,
Számtalan kudarc s
hosszan elnyúló fájdalmas mozzanat,
De nemrég óta
valami forrón hevíti megfáradt lelkemet,
Egy reménybeli
szerelem lüktetve feszíti keblemet.
Egy lány, kivel
elménk egy húron pendül,
Egy lány, kinek
lelke az enyémmel egy szólamban zeng,
Egy lány, ki
ifjúkorom ideálja, s hangja mennyei dalt csendül,
Igen, egy lány, de
inkább NŐ, kin az eszem naphosszat elmereng.
Álmodom ezt vagy
Valóság? Csípj meg kissé, Angyalom,
S mondd meg hát,
illúziót építek megint,
Vagy tényleg a
legfinomabb étek van terítve az asztalon,
S kupa bor,
melyből ajkad s ajkam egy pohárból hörpint?
Bp, 2017.09.03.
23:57
Megjegyzések
Megjegyzés küldése