Homo sapiens spiritualis

Rendhagyó és csodálatos szövevénye a sorsnak, Ahogy kapcsolatba léptünk a virtuális térben, Mint szőlőtőről fakadása és aztán érése a bornak, Hogy végül mértékkel nemessé váljon a vérben. Távoli pillantások, ártatlan megjegyzések sora Leplezte a felszínen a mélyén rejlő okot S az idő múlása csak próbája, de annak jókora, Mely tégelyében érleli a megfelelő alkalmat s módot. Alkalmat a megnyílásra, módot a megvalósításra, Arra, hogy két szárnyaszegett lélek a semmi ágán ringva Egymásra találjon és együtt Valamivé válva, Ismerősként és szeretve tekintsenek egymásra. Egymásban meglátva a Világot, a magunkét, a másikét, Tükrözve egymást egyenesen, nem torzítva, Segítve és inspirálva, a hibákat is értve és elfogadva, TÁRSnak lenni jóban és rosszban, és boldognak lenni kicsinykét … Bp, 2017-08-13

Eddig csak szomorúság ihlette tollamat, Számtalan kudarc s hosszan elnyúló fájdalmas mozzanat, De nemrég óta valami forrón hevíti megfáradt lelkemet, Egy reménybeli szerelem lüktetve feszíti keblemet. Egy lány, kivel elménk egy húron pendül, Egy lány, kinek lelke az enyémmel egy szólamban zeng, Egy lány, ki ifjúkorom ideálja, s hangja mennyei dalt csendül, Igen, egy lány, de inkább NŐ, kin az eszem naphosszat elmereng. Álmodom ezt vagy Valóság? Csípj meg kissé, Angyalom, S mondd meg hát, illúziót építek megint, Vagy tényleg a legfinomabb étek van terítve az asztalon, S kupa bor, melyből ajkad s ajkam egy pohárból hörpint? Bp, 2017.09.03. 23:57