A remény öröme

Rendhagyó és csodálatos szövevénye a sorsnak,

Ahogy kapcsolatba léptünk a virtuális térben,

Mint szőlőtőről fakadása és aztán érése a bornak,

Hogy végül mértékkel nemessé váljon a vérben.

Távoli pillantások, ártatlan megjegyzések sora

Leplezte a felszínen a mélyén rejlő okot

S az idő múlása csak próbája, de annak jókora,

Mely tégelyében érleli a megfelelő alkalmat s módot.

Alkalmat a megnyílásra, módot a megvalósításra,

Arra, hogy két szárnyaszegett lélek a semmi ágán ringva

Egymásra találjon és együtt Valamivé válva,

Ismerősként és szeretve tekintsenek egymásra.

Egymásban meglátva a Világot, a magunkét, a másikét,

Tükrözve egymást egyenesen, nem torzítva,

Segítve és inspirálva, a hibákat is értve és elfogadva,

TÁRSnak lenni jóban és rosszban, és boldognak lenni kicsinykét …

Bp, 2017-08-13