Játszótér

Gyermeki csínyek hajítóbotján repül szellemem a játszótér felett.
Kívülről figyelem, mire felnőttként már képtelen vagyok,
Örülni önfeledten a pillanatnak s feledni nyűgöt, bénító köteléket,
Szabadnak lenni s élni, megélni minden pillanat-töredéket …

Bp, 2017.04.02. 15:20

(játszótér mellett)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Átokfalva

Csípj meg, Angyalom!