Dorothy

Nőiséged gyönyörű volt nekem és megigézett a pillanat,

Mikor először megláttalak nőként reménytelen rajongóid között.

Mint bárány a farkasok között, gondoltam én naívan,

Pedig nem kell téged félteni, hisz erős vagy, komoly önbecsülésed van.

Ennek már tíz éve … mely tovatűnt visszhangtalan …

Szerelmed volt, ma már férjed s családod; tetterőm azonnal elapadt.

Ismerős helyzet, nem is fecsérelnék rá szót sokat,

Ha nem jelensz meg újra a semmiből eleven emlékképként, mosolyogva.

Jó érzés a tudat, hogy férfiként emlék maradtam,

Morzsa kiéhezett önbecsülésem majmának.

Egy csak a szomorú, az emlékek halottak,

Én pedig élek, azóta is boldogtalan …

Bp, 2017.04.05. 12.14

(név és cím a szerkesztőségben, de nem árulom el soha)